Pszichológusi képzettségemet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem pszichológia szakán szereztem meg, majd egyből elkezdtem dolgozni a szociális szféra és iskolapszichológia területein. Fontosnak tartom, hogy pszichológusként lehetőségeinkhez mérten adjunk a társadalomnak, így több módon önkénteskedem. Fontos számomra, hogy naprakész maradjak a szakmámban és folyamatosan képezzem magam, valamint, hogy felelősségteljesen és etikusan végezzem munkámat, ezért ezt szupervízió mellett teszem. Szeretek kreativitást és humort belevinni az ülésekbe, többféle szemlélet, technika és pszichológusi iskola alapvetéseit kombinálva.

Szemléletemet nagy mértékben befolyásolják a humanisztikus és egzisztenciális pszichológia alapvetései, vagyis, hogy minden ember megismételhetetlen és egyedi, ebből kifolyólag eredendően értékes. Hiszem, hogy mindenki képes a fejlődésre és saját potenciáljának a megismerésére, amennyiben képes vállalni a felelősséget önmagáért és meghozza az ehhez szükséges döntéseket. Ezt a folyamatot nevezhetjük önmegvalósításnak, vagy a Rogers-i „valakivé válás” folyamatának, vagyis a saját létünk, életünk kiteljesítésének. Ez a képesség pedig mindannyiunkban megvan, még akkor is, ha aktuálisan nem így érezzük.

Az ülések során a verbális pszichológiai tanácsadás mellett főleg imaginációs, relaxációs és kognitív viselkedésterápiás eszközöket használok, amelyeket mindig személyre szabottan és alkalomhoz illően kombinálok. Figyelmet szentelek a pozitív pszichológiai értelemben vett erőforrások, értékek felderítésére és visszatükrözésére, az ÉN megerősítésére és az önismeret elmélyítésére. Ahogy József Attila írta:

„Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.”

Ezek a szavak számomra azt jelentik, hogy nem mindig vagyunk megfelelő megítélői saját magunknak, értékeinknek, erősségeinknek, amennyiben az önmagunkkal való kapcsolatunk sérült, vagy nem megfelelő. Ahhoz, hogy elkezdhessünk gyógyulni, fontos, hogy az ehhez szükséges támogató környezetben legyünk, ahol -akár többször is- emlékeztetnek minket arra, hogy értékesek és szerethetőek vagyunk a saját tökéletlen formánkban is.

Végezetül, megosztom a pszichológiai ars poeticámat, hiszen nekem a pszichológusi lét nem csak munka, hanem a kezdetektől fogva hivatás. Segítőként feladatom, hogy megértsem a klienseim élmény- és érzésvilágát, és egy olyan elfogadó légkört teremtsek, ahol a kliens érzései, gondolatai szabadon, félelem és szégyen nélkül megjelenhetnek. Ez az alapja egy jól működő terápiás kapcsolatnak.